Álmom reggelre feledem
fukar hozzám a jelenem
bennem kallódó foszlányok
ízre színre nem találok
a holnap keveset kínál
koldus nem leszek sem király
egymást elengedő kezek
barátot pénzért nem veszek
már rég bennem él a gyanú
aki verset ír vértanú
nincs vagyonom sem birtokom
sajgó lelkembe burkolom
bánatom ez a kis világ
hol egyedül vívok csatát
vágyom láthatatlan legyek
ne lepjenek férgek legyek
magam értetek adhatnám
győznék a végzet hatalmán
lelkem bántja néha a múlt
lennék szabad ne nyomorult
temetném bánatom mélyre
súlytalan szállhassak végre
mert a szivárványt keresem
sebem ne lássa senki sem
tombol most az esztelenség
keresem a magány csendjét
de távol  fárosz világít
szívem a fényére vágyik
elhagyom e sötét zugot
hallgatom hívó hangotok
valahol messze menny dörög
tán oszlanak már a ködök
még keresem eltűnt álmom
éjszakák bugyrait járom.