Haldokló lelkemben haldokló élet,
Kazalt rakott bennem a düh, a méreg.
Penészt szív tüdőm, sanyarog a májam,
Volna valaki, akiért kiáltsak.

Bőröm szaggatja a hideg, a félsz,
Agyamba harap az idő, a pénz.
Savanyú szájízzel kenyerem eszem,
Nézem és látom, ez jutott nekem.

Hallgatnék hangot, de ordít a csend,
Jégruhát hint reám a fénytelen est.
Kerek e földön csak törpeként járok,
Senki sem vagyok e bohóc világon.

Senki sem voltam születésem óta,
Eltemettem magam élőn és holtan.
Kacajom ritka, bár álmodni szép,
Álomhoz álom kell, de közel a vég.

Ketyeg az óra, pereg a perc,
Értelmetlen évek repültek el.
Ki akartam lenni, lehettem volna,
De bélyeg ragadt a homlokomra.

Sorsom Alien, s gonosz a vére,
Szemében tűzláng, mely égeti szívem.
Kitátja száját, vádló és átkoz,
Keresem, kutatom igaz világom.

Vádol és átkoz, s ha elébe állok,
Nincs olyan páncél, mi átlóban átfog.
Eltépi reményem, gyökerét, szálát,
S plántálja tovább fájdalmam kínját.

Eltépett reményem nincs már egészben,
Szakadt rojtjait számolom erőtlen.
De virrad egy új Nap, fölkel az égen,
Mert eljön egy Angyal, elvisz kezében.

Budaörs, 2024. szeptember 30.

TM