Elnézlek, ahogy fáradtan ülsz,
érzem, nem tőlem menekülsz,
éppen elszenderülsz.

Meztelen talpakon osonok,
olyan nagyon boldog vagyok,
csendben mosolygok,

Idézve karod körém fonódását,
a feszülő idegek gyönyör táncát,
szívünk dobbanó csitulását.

Meztelen talpakon osonok,
szépek az egyszerű hétköznapok,
melletted otthon vagyok,

A biztonság varázsa ölel át,
az álmok mezején futhatok át,
lelkem új csodákat lát.