Az üzenő szélben  
lelkedet érzem,.
A mindenség
fogja már, de ideért
és tudom, üzentél.

Ecseted hegyén él
minden, aki te voltál,
bennünk időt hagytál
a válaszra.--Most olvaslak,
ahogy a formáló vonalak
szaporodnak,
 és életet adnak
bennem a szavaknak—
a kéz, a váll, a nyak,
kecses, sudár alak,
egy nő, vagy egy lány,
vagy az álmod talán?
Igen az, élet, magán
hordja életét
az alkotó, aki mindenét
tárja a szemek elé!

Csak mi tudjuk, akik tudtuk
 ki vagy, akiknek a sorsuk
hasonló volt a miénkhez,
és mi a szerencsés léthez
igazítottuk a sok pilléres hidunkat,
alkotva osztottuk az álmainkat…

Sokat könnyeztél velem,
most utánad könnyezem,
most, csak a földi utunk vált el,
és üzensz is néha a lelkeddel.

Nyilasi Tibor, festőművész, alkotó, és barátom, 2015 december 20. Kanadában, Hamiltonban, itt hagyta küzdelmes életét, de alkotásai élnek tovább.