Kedves Tibor!

Amikor megkértél, hogy készítsem el a "Naplódat" még nem tudtam, hogy milyen érdekes és izgalmas lesz megírni. Talán éppen ennek köszönhető, hogy a munkát abba sem tudtam hagyni, mert annyira vártam az újabb és újabb eseményeket. 

Köszönöm, hogy megbíztál bennem, hogy ezt a "Naplót" elkészíthettem, és ezáltal megismerhettem az életedet, átélhettem azt a felemelő érzést, hogy nem csak olvasva - hiszen akaratlanul is beleéltem magam - részese lehettem  egy kicsit az életednek.

Így még inkább a szívembe rejtettelek, mint egy igaz, jó Barátot!

Szeretettel:  Zsuzsa