Rozsdabarna kócos hajadba ujjaimat túrnám,
szerelemittas szavaimat a füledbe súgnám,
azok a barna szemeid vonzó édes mosolyod,
mond meg hova rejtetted szívedhez vezető kulcsod.

Ajkad varázsa oly sok édes forrócsókra csábít,
pillantásod vonzásában az érzelem már kábít,
ott hol az unalom a szürkeségbe beleásít,
ám ahol feltűnsz jelenésed mindent elhalványít.

Megmeríteném benned a vágytól éhes ajkamat,
érezzem tömény cukorsziruptól édes ajkadat,
tüneményes kebleidbe úgy bele feledkezem,
világ csúfondáros dolgaitól megfeledkezem.

Hol nádirigó fészkelő rejtekén a nád zörög,
nekünk nem jut ilyen hely, csak határolt zárt börtönök,
a nádasoktól takart, pici szigeten talállak,
eleget tennék, egy bátorító marasztalásnak.

Barcs, 2019.08.31.