Tornácokon sírnak régi házak, 
hol gyermekrajz pihen még a falon. 
A földön repedt az élet álma, 
füstbe burkolózott a holnapom.

Árnyékban lépnek a megtört lelkek, 
kezükben fakó fénykép és ima. 
A szeretet túlél minden bombát, 
bár szétzúzza a háború szava.

A nyírfa áll - büszke, meg nem hajló, 
mint anya, ki fiát vesztette el. 
De lelkében új tavasz fakad majd, 
mert az idő gyógyulást rendel el.

2029. július 29.