Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Egyszer volt...hol nem volt

zsuzsa
zsuzsa képe

Egy aprócska, de igaz történet a postáról, bár akad még postai sztorim bőven... 

   Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy tüneményes, jóságos, kedves, hófehér hajú, igazi Holle-anyócska, akit Annuska néninek hívtak. Nagyon-nagyon-nagyon imádtam. Rokonom volt, Budapesten lakott a Mátyáshegyen. Amikor tehettem, rohantam Hozzá, hogy a béke, nyugalom, szeretet paradicsomában eltöltsek néhány napot.
  A szeretet kölcsönös volt, ezért lépten-nyomon ajándákokkal kedveskedett. Érkeztek a csomagok sorban, én pedig törtem a fejem, hogy mivel viszonozhatnám a szeretetét. Tudtam, hogy ez csak apróság lehet, mert virágon kívül soha semmit nem fogadott el. Igaz, nem is volt rászorulva.  Egy alkalommal - amikor nála jártam - megemlítette, hogy nagyon szereti a jonatán almát, de Budapesten nem lehet kapni.
- No - gondoltam magamban, - küldök én annyit, hogy sosem fog kifogyni belőle, hiszen Szabolcs megye köztudottan az alma hazája.
Mindjárt szaladtam is a picra és a legszebb jonatán almát, amit csak kapni lehetett, egy hatalmas dobozba téve rohantam a postára feladni. Mindenféle felárat, amit csak el lehet képzelni, megfizettem. Express, ajánlott, törékeny,  gyorsan romlandó..stb. Többe került a feladás, mint maga az alma.
    Eltelt egy hónap, amikor hívott telefonon Annuska néni, hogy mikor megyek Pestre, mert már nagyon hiányzom, és ha nem sértene meg, nem vinnék egy kis almát neki. Én tréfásan megjegyeztem, hogy látom, ízlett az alma... - MIlyen alma? - kérdezte. - Hát amit küldtem - válaszoltam. Kiderült, semmilyen csomagot nem kapott. Mivel már több, mint egy hónap eltelt, nyilván nem tartottam meg a feladóvevényt, nem tudtam, hogyan reklamáljak a postán. Aztán egyszer csak értesítést kapok, hogy csomagom érkezett.
- No már megint Annuska néni! - gondoltam, és lelkesen mentem a csomagot kiváltani.
- Tessék xxx összeget fizetni - mondta a postán a nő - mivel a csomag utánvétes. - Annuska néni így biztosan nem tett volna fel, máshonnan pedig nem vártam semmilyenm küldeményt. Kértem, hogy had nézzem meg, kitől jött nekem utánvétes csomag. Legalább fél órába került, amíg meggyőztem őket, hogy megmutassák, mert azt addig nem lehet, - mondták - amíg az utánvét árát meg nem fizettem! Végül győzött a csökönyösségem, és megdöbbenve láttam, hogy az én általam Annuska néninek kettő hónappal azelőtt feltett csomag, amit nekem kellene vissza kiváltanom.
- Hogy lehet - kérdeztem, - hiszen én minden felárat megfizettem és mégsem kézbesítették, sőt, még nekem kellene fizetnem azért, hogy a gyorsan romlandó, törékeny stb csomagomat visszaadják.
- Nem jó a címzés - mondták. 
- Ne vicceljenek, hiszen a címzett legalább ötven éve lakik azon a helyen,
- Az nem igaz! - volt az engem meghazudtoló válasz. Több, mint egy órán keresztül bizonygattam, hogy márpedig a címzett ott lakik, a címzés helyes...
- Jó, akkor itt egy telefon, hívjuk fel a címzettet, ő megerősíti, hogy ott lakik. - 
- Felhívtuk, megerősítette Annuska néni, ennek ellenére a postás-hölgyemény csak cirkuszolt tovább - hogy mindenképpen neki legyen igaza - és kitalálta, hogy azért nem kézbesítették, mert nem volt ráírva az emelet és ajtó. szám.
Ezen már csak röhögni tudtam, ugyanis abban a házban mindössze hárman laktak. A földszinten valaki...(nem emlékszem már, hogy ki) az első emeleten Annuska néni, a tetőteret pedig Szennik György festőművész lakta. Midhárman igen csak ismert emberek voltak!  Mert hogy Annuska néni az akkori Közlekedési-Hírközlési-és Vízügyi miniszter, Siklós Csaba édesanyja volt.- A hírközléshez tartozott a posta... Siklós Csaba miniszter pedig az addigi életének nagy részét abban a házban élte le. (Azóta is ot lakik.) 

Így aztán közöltem a postán, hogy egy kettő hónappal azelőtt - express, ajánlott, gyorsan romlandó, törékeny csomagot, amit "elfelejtettek" kézbesíteni, - nem fogok VISSZAvásárolni jókora pénzért, egyébnként pedig az már azóta elképzelhető, milyen állapotban lehet... 

Csak az én pénzem bánta, mert az alma sem egy-két forintba került, a feladás ára még ennél is nagyobb volt, de legalább az vigasztalt, hogy a visszavásárlást semmiképpen nem voltam hajlandó kifizetni, akármennyire erősködtek! Közöltem velük, hogy nekik ajándékozom a csomagot egész tartalmával együtt, mert kb ennyit ér a posta...
 

Rovatok: 
Egyéb