Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy kislány,
nem volt ő hercegnő,
csak egy gyerek szimplán.

Nem hordott csipkeruhát,
napernyőt, sem kalapot,
csak búzaszín hajában
egy rózsaszín szalagot.

Nem volt nevelőnője,
sem úri lovásza,
de mindig ülhetett
szomszédja lovára.

Az asztalon nem látott
fényes, ezüst edényt,
egy zománcos kannával
ment a napi tejért.

Varrónővel babájának
ruhát nem is varratott,
de kukorica királylánnyal
akármennyit játszhatott.

Eljárhatott iskolába,
voltak jóbarátai,
úgy érezte, teljesülnek
megálmodott álmai.

Rátalált a hercegére,
éltek volna boldogan,
hogyha el nem váltak volna,
mint tették azt oly sokan.

Most azt csinál, amit akar,
mint a régi kislányka,
boldogan él álmainak,
fütyül ő a világra.