A fák közt megül a csend,
ide már elfogyott az út,
csak egy fáradt szív találja meg
az egykori kis falut.

Rég elköltöztek lakói,
árván állnak a falak,
a gerendák csak azért maradtak,
hogy rajtuk denevérek lógjanak.

Békésen szövi hálóját
az ablak helyére a pók,
hiába keresem, már nincs meg,
valaki elvitte az ajtót.

Ahol illatozott a rózsa,
tüske őriz madárfészket,
mellette egy töredezett,
árva hintaszéket.

Sakk-készlet királyát
a levelek közt felfedezem,
nem tudom miért,
de zsebem mélyére teszem.

Egyszer volt királyság,
egyszer volt itt élet,
de mindenki továbbment,
maradt az enyészet.

De még sincs vége,
a szél elviszi a bánat porát,
egy csendes dallamban
a természet békére talál.

TM