Szonett

Keserédes titkok őre maradtam
egyedül, rájuk aranyló ködöket
bocsátok, az Úr teremt, ember temet,
a csonthalom ropog mélyben alattam.

Néma évtizedek kihűlt katlanban,
már nem gyújtok alá éltető tüzet,
hamvad az indulat, görcsös emlékek
gyökere maradjon kiáshatatlan.

A fájdalmat is mélyre eltemetném
ezen a gyászos, hideg seregszemlén,
a fénylő havon sötét sírszemölcs

Ne legyek rémisztő, lelket megosztó,
 semmibe mutató, céltalan torzó,
egyedül maradtam, mint önjelölt bölcs.

2018. márc. 4.