Megyek a sáros úton elhagyatva,
Nincs semmim, mit vihetnék magammal,
Mezítláb az élettől mit várhatok?
A nincstelenség érzése mardos.
 
Lehajtott fejemmel csak gyötör a kín,
Lépésem rossz emléktől szabadít.
Már lassan kitisztul zavaros agyam,
Mikor látom kettéválik utam.
 
Megállok, felnézek a magasságba,
Látom vezet felhők sokasága.
Mutatják az én helyes utam melyik,
Isten nemsokára ott megsegít.
 
Bíró Antalné
2017.09.24.