Távolról kongó öreg harang,
engem korholó konok hang,
beleremeg a lélek,
kicsit még hadd éljek.

Nem csak egy üres kondulás,
valami mély valami más,
ami mindenkit megtalál,
talán a sötét halál.

Ha pénz, ital, a mámor untat,
akkor szorítja mellkasunkat,
mintha csak azt hirdetné,
a hatalom érdemteleneké.

Az ajkamon elhalnak a szavak,
mindent vesz, aztán meg elad
a karvaly karom, nagyon
fáj a szívem,a bal karom.

Gátlástalan önmegvalósító,
hajtja magát, mint az igás ló,
az életünkkel űzött seftelés,
piszkos üzlet az egész.

Hová rohan a veszett falka,
miért a küzdés, a vad hajsza,
nincs bennük alázat, szégyen,,
kongja a harang a holdfényben.

2013. 06. 24.