Boldogtalan pillanat kijutott bőven
Boldog oly ritkán - könnyem is kicsordult
Vidám lelkem néha gúnyolták páran
Kevertek is mindig, mint laposféreg fája odvában.
Nem félek a fájdalmaktól
Megedződtem régen
A sunyi érdekbarátkozókon
Átlátok már nagyon könnyen.
Lépegetek tovább álmaim útján
Viháncolás nélkül, kódoltan és árván
Sokszor felidézem hulló falevelek magányát
Remélem csekély kínnal cipeltetek át az árkon.
Áldott legyen e nap, mikor megszülettél
Mécseseim égnek, nem feledve Téged!
Bárhová is vet a sorsom
Csak a köszönet Kettőtöknek!
Peking, 2021. 09. 04. (88.)