Búcsúzik már a nap,pihenni tér
Utolsó sugara még hozzám elér
Megfürdeti magát a Balaton vizében
Olyan,mint,ha forrna vére

Pedig csak este jön,
S szépen elköszön
Még egyszer visszanéz,
Emléket megidéz

Távolból a Badacsony,Gulács, hegyek
Formás alakja integet
Esti homályban,mint őrszemek
Vigyázzák álmod,míg lehet

Éji csend borul a tájra
Csendes nesz hallik az éjszakában
Balaton habjának  csobbanása
Partot mossa szelíden

Én így szeretem a „magyar tenger”-t
Szeszélyes kedve nem lep meg
Szeretem a csónak ringató kedvét
A ragyogást,a búcsút,a naplementét

Szeretem hullámok vad rohanását
A felkorbácsolt habok tova szaladását
Partjának homokos fövenyét
A nád susogását,a nádirigó énekét

S mindig bízom,hogy újra látom
Szívemben megszólal egy szép zene
Fáj búcsúzni tőle
Pedig tudom egyszer eljön az ideje

2O15.O6.25.Korkován /Nemesgulács/