Ott állt a Hargitán
Nézett Magyarország felé
Mögötte harsogott az EHHO TV
Székely föld a székelyé!

Ott állt és könnye csordult
Hisz megtagadta őt a ,,Haza"!
Kirekesztve éli életét
S csak reménnyel szól a TV. szava!

De megtagadták őket!
Az anyaország mondott nemet!
Nem baj, majd az Isten!
Megsegít minket székelyeket!

Most is látom ott a Hargitán!
A szelleme ott lengedez!
Székely zászlót kitűzte
S az EHHO szólítja a nemzetet!

De ő már nem hallja!
Csak székely szelleme él
S a többi székelyben ott él a remény!
A szabadság madara egyszer útra kél!

Én most is mennék a Hargitára
Kitűzni helyette a székely lobogót!
De nehéz lábaim nem engednek
Így csak üzenek pár néma szót!

Menjetek helyettem is a székely zászlóval
Hív benneteket most a Hargita!
Tűzzétek ki a legmagasabb csúcsra!
Lobogtassa a szél, mindenki lássa!

Menjetek, keljetek útra!
Kéz a kézben összefogva!
A nemzet a neveteket visszhangozza
Az egész világ a zászlót meglássa!

Békét és szabadságot kérve
Mert nagy volt egykor a magyar!
Elnyomásban, megalázva, kisemmizve
Élni tovább nem akar!

S leng a székely zászló
Ott fenn a Hargitán!
Emlékeztem egy barátra
Kinek lelke a zászlóval
Ott lobog együtt tovább!

2O13.O2.O6. Mosonmagyaróvár
szerkesztő:Kiss Irma.