Arcodra fagyott a sápadt bőrszín,
Ajkadról eltűnt a csábító varázs,
Hideg testeden verejték gyöngyöz,
A félelem heve fut rajta át.

Mély gödröt ásott szemeid rettegve néznek,
Hallom hangodat, sikolt felém a bűntudat,
Labirintusban kószál ím a lelked,
Reménytelenséged már-már felakaszt.

De lásd, mily jó az én kedvem!
Kész vagyok tenéked megbocsájtani,
Elhitetni magammal, s véled,
Hogy igen, lehet még egyszer újrakezdeni.

Kezdd hát el felem, velem ismét a jót, a valót!
Szívünket az új - igazán - már össze nem törheti,
Megbocsájtani úgy is a legszentebb dolog...! Tudtad?
Ez a tett lelkünket az égig emeli.

2023. szeptember 30.