Ha nem úgy gondolkodtok, ahogy én,
szemetekben másképp törik a fény,
a bűnöm nektek nem tiszta erény,
nincs a számotokra semmi remény.

Ha nem a szobrom imádjátok,
kétkedő arcotokon a vonások
mások, nem váltotok gyorsan pártot,
hát, pusztuljatok, átok reátok.

Nem úgy vetítek a sort, rímeket,
és nem azt, mit az ízlésem szeret,
ne legyen nektek többé kikelet,
szakadjon rátok az ég, mennyezet.

Erre mindig is így volt, és lesz szokás,
miénk a szüret, és az aratás,
és ha a harag már túl mélyre ás,
hát akkor alamizsna, adakozás.

Aki állítja hazug, demagóg
vagyok, tépjék tüzes fogók,
zsebemben az ítélet, a jog,
mindenkiről és mindenről tudok.

Én lopok nektek, ha loptok nekem,
együtt lépünk át a törvényeken,
étvágyunk semmivel nem fékezem,
ne kísértsen titeket félelem.

Gyűlöljétek, amit én, ugyanúgy,
nincs fészkünkben áruló, és kakukk,
nem gátolnak a morális tabuk,
az égbe visz minket a közös út.

 2013. november 28.