Egy tízlakásos társasház garzonlakásában élt édesanyjával Erika aki egy autóbaleset után elveszítette édesapját és az egyik lábát. 

   Mielőtt a tragikus esemény bekövetkezett volna Erika egy ambiciózus, temperamentumos, életre való tizenéves lány volt. Épp hogy felvételt nyert az álmai iskolájába, hogy későbbiekben az egyik kedvenc elfoglaltságának hódolhasson hivatás szerűen.
   Szépen, harmonikusan teltek napjai, szerető családjával ezekben az időkben egy szép kertes családi házban éltek. Minden nap kiült a kertjükben kedvenc helyére, és ott rajzolgatta álmai képregényét. Néha-néha ábrándozni kezdett egy ifjú, általa kitalált szőke herceg után. Biztosan a tavasz édes illata okozta ezt - gondolta magában az amúgy csendes lány -.
  Ahogyan rajzolgatott egymagában a kert elrejtett zugában, annyira belefeledkezett az idő múlásába, hogy csaknem elkéstek az napra előjegyzett fontos családi programról. Színházba készülődött a család, majd asztalfoglalásuk volt abba az étterembe, ahol édesapja megkérte édesanyja kezét. A nagy kapkodásban ,anya nem vette fel a kedvenc nyakékét, apa ideges volt, hogy elkésnek, ezért jobba a gázra lépett, hogy ne késsék le az előadást. Egy jobb kezes utcához érve esélyük sem volt a megállásra, frontálisan összeütköztek egy másik autóval. A családfő a helyszínen életét vesztette, Erikáért órákon keresztül küzdöttek a kórházban. A jobb lábát nem tudták megmenteni, de életben maradt édesanyjával, aki komolyabb agyrázkódást szenvedett.

   Miután kijöhettek a kórházból, rövidesen el kellett adniuk a családi házat és egy garzonba költöztek. Nagyon nehezen tudtak új életet kezdeni. Erika otthonról fejezte be az iskolát, majd megpályázott egy otthonról is végezhető grafikus állást. Előkészült a munkához, ekkor a keze ügyébe akadt az egykor elkezdett képregény, amin egy ideig elmerengett...
-Ó nekem már biztosan nem lesz szőke hercegem! - sóhajtott bánatosan, ezzel összegyűrte rajzát és kidobta a kukába. Nekilátott a munkájának, hetekig dolgozott rajta, mire elkészült. 

-  Anya! Légy szíves vidd el a postára ma a munkám!

-  Nem tudom ma elvinni ne haragudj! Nagyon sok dolgom van! Épp itt az ideje , hogy te is kimozdulj egy kicsit! Ha valami nem sikerülne hívj!

Erika dühös lett, de belátta, anyjának igaza van! Az élet nem állt meg! 

- Jól van! - felelte, azzal egy borítékért kezdett hangosan kotorászni. Minden előkészítve, nosza indulás. Könnyebbnek gondolta a helyzetet mint volt, rögtön a liftnél akadályba ütközött! Már-már majdnem elsírta magát, mikor nyílott a lépcsőházi ajtó. Egy szőke srác libbent be könnyedén.

- Ó segíthetek kedves? - kérdezte Erikától, aki válaszolni sem tudott a meglepettségtől és az ifjúról áradó tavaszi illat miatt. Pont olyan illata volt, mint akkor a kertjükben, mikor álmai lovagját rajzolta.

- Ilyen nincs! - tört ki a lányból. Hirtelen megtorpant a fiú.

- Valami rosszat tettem?

- Nem! Bocsánat, hogy elálltam az utad! - pironkodott Erika.

- Hova szeretnél menni? - kérdezte a fiú, s mivel jó nevelt volt, már be is mutatkozott.

- Ádám vagyok. Itt lakom a 4/B-ben. -

- Nahát, én meg a 4/A-ban lakom. Erika vagyok - nagyra nyílt szemekkel válaszolta - Igazán kedves tőled, hogy segítesz nekem! A postára szeretnék eljutni, de innen most egyedül mennék, ha nem haragszol! Köszönöm szépen a segítséged!
- Rendben. Igazán nincs mit! Ezzel el is köszöntek egymástól, még egy-egy lopott pillantást vetve egymásra, becsukódott az ajtó Erika mögött. Ügyesen helyt állt a postai menetben. Haza érve még mindig nem tudta kiverni a fejéből a szomszéd fiút, ekkor meglátta a szemetesben összegyűrt lapot. Kivette, nagyon sok hasonlóságot vélt felfedezni a képzeletbeli hercege és az újonnan megismert fiatal ember között.
- Á, biztosan nem hiányzik neki egy kripli a hátára - ezzel ismét félre dobta a lapot amely most az ágya alatt landolt. Teltek a napok elérkezett a kontroll ideje, ma dönt az Új orvosa, hogy kaphat e protézist amivel újra tud járni. Szépen felöltözött és most anyja segítségével elindultak a kórházba. A váróban üldögélve egy ismerős hang csendült fel
- Debreceni Erika következik! Széles mosollyal az arcán indult a doktori szoba felé!
- Ezt nem hiszem el! Ádám te mit csinálsz itt?
- Rezidens vagyok ebben az intézményben, - ragyogott Ádám arca is. Megérkezett a szakorvos. Megkezdődtek a vizsgálatok...Ádám elköszönt Erikától, utoljára megsimította a kezét és biztató hangon kedvesen mosolyogva mondta:- Biztosan minden rendben lesz! Most mennem kell a balesetire besegíteni, remélem még találkozunk!
Erika nagyot sóhajtva válaszolt: - Én is! Viszlát!
Hazaindultak, miközben édesanyja részletezni kezdte, mennyire helyes ez a fiú, és hogy észrevette a köztük bontakozó érdeklődést. Hosszú idő telt már el. Erika nem találkozott a szomszéd fiúval. Egyszer aztán levele érkezett! Megkaphatja az új lábat! Nagyon boldog volt, azonnal telefonálni is kezdett, időpontot foglalt. Hazaérkező édesanyját is kitörő örömmel fogadta. Lelkesen indultak a próbára, majd a tornákra. Minden egyes alkalommal bizakodott Erika, hogy összefut Ádámmal. Sajnos a kórházban nem látta többet. A hosszas terápia eredménye képen Erika ismét járni kezdett. Egy nap a postaládájuk előtt állt, épp az aznapi küldeményt nézegette, mikor egy ismerős, kellemes illatot vitt felé a nyíló bejárati ajtó! Egymásra néztek és mint ha csak tegnap lett volna az első találkozásuk, mintha mindig is ismerték volna egymást, annyira örültek a találkozásnak.
- Hogy vagy kedves Erika? - kérdezte örvendve Ádám, miközben ámulva mutatott Erika lábára.
- Van egy kis időd? - kérdezte Erika - Ha van kedved megvendégelnélek egy kávéra!
- Ó ne haragudj, most sietnem kell, de este ha ráérsz, szívesen elvinnélek vacsorázni! Elfogadod a meghívásom? - kérdezte Ádám.
- Igen, köszönöm! - válaszolta remegő hangon a lány.

- Akkor nyolckor csengetek! Viszlát!
- Rendben, várlak! Viszlát! - Erika egész délután a ruháit válogatta, nem tudott dönteni, mit vegyen fel. Az egyik ruhadarab a földre esett, ahogyan lehajolt érte. A ruhaneművel együtt egy papírdarab is a kezébe akadt. Nem volt más, mint az egykor rajzol grafika az álom ifjúval, melyen a tökéletes ruhát viselte, miközben egy étterem előtt álltak. Csengettek.

- Te jó ég! Itt van! Nyitom! - kiáltotta... Ádám ott állt, talpig úriemberként, egy csokor virággal kezében, széles mosollyal az arcán. Elindultak az étterembe... Nagyon jól érezték magukat. Jót beszélgettek, majd elindultak haza.
- Köszönöm ezt a csodálatos estét! Majd óvatosan a lány felé hajolt Ádám. Erika nem válaszolt, óvatosan viszonozta a közeledést és megcsókolták egymást.
- Istenem, az első találkozásunk óta erről álmodoztam! - mondta Ádám.-
- Én is! - felelte Erika. Nem telt el egy hónap, és a fiatalok már jegyben jártak, össze költöztek és az esküvőjüket tervezték. Ádám neves orvos lett, Erika a kertes családi otthonukban rajzolta képregényeit amikor a gyerekeik aludtak.