Lyon-ban gurultam kilencven percig –
szédültem, pörögtem, csavarodtam.
Huszonkét dühös, de elszánt és hercig
legény üldözött, háborodottan.

Egy nagy füves legelőn engem akart
megannyi láb és fele annyi fej.
Időnként egy pásztor féle megzavart,
 ha sípolt – a fiúkra hatni kell!

A himnuszokat elég jól ismerem,
de volt egy Istenes – az volt a szebb:
ahogy meghallottam, hát ott hirtelen
a gurulhatnékom adósa lett.

Ha olyan lábak közelébe értem,
kedvem támadt segíteni rajtuk:
mert akarták - rezgő hálóba tértem,
s akkor az égig ért fel a hangjuk:

sok ezer torokból valami átok
szakadt fel piros-fehér-zöld színben.
Minden focinak hasonlót kívánok –
és az ottaniakat irigylem!

2016.06.23. Csorba Tibor