Vitriolba mártott tollamból
maró gúnytinta
idétlen pacákat hagy a
vétlen papíron,
s egy hegyetlen iron
sercegve szántja
a sorvezetőt.

Nimbuszom ledőlt,
mert hamis ítészek
nem hevernek már
lábaim előtt.
Babérkoszorúm
vitrinben porlad,
s a tintanyaló itatós
könnyemtől sós.

Énem én vagyok...
nyalogatom sebem,
elmázolok egy könnyet
megfáradt szememen.
Vitriolba mártott tollamból
kifogyott a tinta, vége...
megállt a hinta..