Reggel a napfény lágyan ébreszti arcát,
Kávéillat kíséri csendes sóhaját.
Rohanás, gondok, ezer egy tennivaló,
Úgy érzi, mit addig végzett, csapnivaló.

Napközben munka, gyerekek és a férje,
Rohanás, hogy magát végre utolérje,
Iskola, óvoda, bevásárlás várja,
De délután éhes már gyermeke s párja.

Minden este fáradtan néz fel az égre,
A holdfényben megpihen álmosan végre.
A holnap egy új nap, sok új remény hívja,
Mert benne az élet nem lankad, míg bírja.

2025. március 12.