Moccanatlan a csend,
és fent
valahol nagyon messze
csillagfényeket gyűjt
az este.
 
A hirtelen vénült nyárban
egymagában
bolyong sok árva ember,
senkijük nincs, életük senkinek
nem kell.
 
Mindegyikük dolgozott,
családot nevelt, gondozott
egy életen át,
és most egyedül keresik
ami volt, családot, hazát.
 
A nyárból, csak a szín maradt
nékik. Elszaladt
az idő, és nem maradt semmi más,
úgy elrepült felettük minden,
mint egy kifújt sóhajtás.