Valamikor, hajdanán,
egy fiú és egy lány
összekötötte életét
egy templom oltárán!
Az élet tengerén volt sok vihar,
s volt, hogy zátonyra futott
a vitorlásunk,
de a kiutat a mocsárból a partra
mindig megtaláltuk!
58 év nagy idő,
majdnem egy emberöltő,
volt jó és rossz,
volt, amikor úsztunk az árral,
nem törődtünk semmivel,
csak a családdal!
Két gyermekünk tisztességgel
felneveltük,
jó emberek lettek belőlük!
Majd kaptunk három csodás unokát,
nekünk a szemünk fénye ma is ám.
Már mind a három önálló, felnőtt ember,
szeretettel nézzük őket!
58 év nagy idő,
majd egy emberöltő!
Reszket, fáj már a kezünk, lábunk,
de élünk és itt vagyunk!
Aztán jött a csoda,
jött két tündéri dédunka,
ez olyan boldogság, mit
leírni nem lehet,
oly kevesen érhetik meg!
Két kis csoda,
4 éves idén Levente és
3 éves Hanna,
szívünk öröme és boldogsága!
Boldogság nézni,
hogy nyílik az értelmük,
mennyi mindent taníthatunk még nekik!
Fogékonyak még mindenre,
megtanítjuk őket sok mindenre!
Kéz a kézben megjártuk mi már
a hadak útját,
keresztünket ma is visszük,
bizony, azt le nem tehetjük!
58 év jóban, rosszban,
betegségben, ahogy a jó Isten adta,
kettőnk életét összekovácsolta!
Már nem várunk nagy csodákat,
csak csendes, fájdalommentes napokat,
gyermekeink, unokáink
és dédunokáink körében,
kik boldogságot,
örömet adnak kettőnknek!
Isten áldását kérem ránk,
maradjunk meg még pár évig egymásnak!

2026. augusztus 5.

TM