Itt az ősz, egérke fázik,
melegre, ruhára vágyik,
kérdezi a falevelet,
belőled ruhám még lehet?

Sajnos, az én időm lejárt,
száradok, hagyom el a fát,
beborítom majd a földet,
nem találsz itt többé zöldet.

Kérdezi az öreg pókot,
szőnél nekem egy pokrócot,
betakarnám vele magam,
nem fázna meg a négy lábam.

Nem tudok, aludni megyek,
kis gubómban kitelelek,
azt kell magamra tekerni,
nincsen időm neked szőni.

Minden odú elfoglalva,
nem engedi be lakója,
egyedül maradt bújába',
nem lett jó meleg ruhája.

Szegény egér ázott-fázott,
aztán egyszer felkiáltott,
meglátott egy szép nagy tököt,
belebújt, ott örömködött.

Jött a gazda, hazavitte,
pajtájában polcra tette,
így került jó meleg helyre,
kitelelt ott az egérke.

Elesége is volt bőven,
gömbölyödött is ő szépen,
ott várta ki a szép tavaszt,
napsugárt, mi zöldet fakaszt.

TM