Somogyország déli szegletében,
Drávának ott hűs ölelésében,
kicsi város nyugodni nem képes,
környezete oly szép vadregényes.

Gyöngykaviccsal mosott mederágya,
sóderbányászatnak melegágya,
Hűs hullámain ring a "Jégmadár",
de Somogyország Barccsal visszavár.

Vadgesztenyefák árnyai vetültek,
útkeresztezésben állt egy feszület,
sorsáról találgatások születtek,
maradt a fénykép, és az emlékezet.

Gyere a "Rózsakertbe" édes babám,
hideg sört iszunk ott a "Rinya" partján,
de táncolni a "Csuszába" is lehet,
ahol anyád lánya majd belém szeret.

"Jardingba" oly vígan szólt a tánczene,
vadgesztenyés udvarában eltelt sok este,
régi szép emlékekből hogy épülhet jövő,
kellene tucat csodás csillámszövő.

Nincs itt folytonosság, mindig új épül,
ám múlt a jelennel mindig kibékül,
most csonka platánok új hajtást hoznak,
csodás ébredés vet véget az alkonyoknak.

-írta-Varga István-Barcs-2019.06.11.