Drága Anyám!

Itt állok, s nézem fehér hajad,
a szeretet lelked mélyéből fakad.
Arcodon gondok vájtak árkot,
szemedben mindig csak fényt látok.

Drága Anyám!

Itt állok, félszegen feszelgek,
szavalnék, ha tudnék verset.
Csak motyogok,
virágom kezembe fogom,
s némán átadom Neked.

Drága Anyám!

Csak állok, s míg
virágom vázába teszed,
Neked már azon jár az eszed,
hogy letöröld könnyeim,
nevetve csacsogsz,
megsimogatsz
áldott kis kezeddel.

Drága Anyám!