Petőfi Sándor 
verse jelen időben is időszerű

Dicsőséges nagyurak, hát hogy vagytok?
Viszket e úgy egy kicsit a nyakatok?
Új divatú nyakravaló készül most
számotokra, nem cifra, de jó szoros.

Tudjátok-e mennyit kértünk titeket,
hogy irántunk emberiek legyetek.
Vegyetek be az emberek sorába
rimánkodott a szegény nép, s hiába.

Állatoknak tartottátok a népet:
Hát ha most mint állat fizet tinéktek
Ha megrohan mint vadállat bennetek
S körmét, fogát véretekkel festi meg?

Ki a síkra a kunyhókból  miljomok!
Kaszát ásót vasvillákat fogjatok!
Az alkalom maga magát kínálja
Ütött a nagy bosszúállás órája

Ezer évig híztak rajtunk a nagy urak
 Most rajtuk a mi kutyáink hízzanak
Vasvillára velük aztán szemétre
Ott egyék a kutyák őket ebédre!

Hanem mégse ! Atyafiak megálljunk
Legyünk jobbak nemesebbek őnáluk!
Isten után legszentebb a nép neve
Feleljünk meg becsülettel nékie!

Legyünk nagyok amint illik mihozzánk
hogy az Isten gyönyörködve nézzen ránk
s örömében mindenható kezével
Fejeinkre örök áldást tetézzen

Felejtsük az ezeréves kínokat
Ha az úr most testvérének befogad
Ha elveti kevélységét címerit ,
s teljes egyenlőségünk elismeri  

Nemes urak, ha akartok jöjjetek
Itt a kezünk nyújtsátok ki kezetek
legyünk szemei mindnyájan egy láncnak
szüksége van mindnyájunkr’ a hazának.

Nem érünk rá várakozni. Szaporán
Ma jókor van Holnap késő lesz talán
Ha bennünket még mostan is megvettek.
Az úristen kegyelmezzen tinéktek.