Agyunkban hibbant-kék távlatok mámora,
szemeteskocsink még tengelyig a múltban,
hazugságok karcolnak most lankadatlan,
azt kell hallgatnunk hogy nekünk milyen jó ma,
a fájdalom öntözi testünk lombjait,
a remény fogantatáskor zárkába hull,
fájdalom harangja kong lankadatlanul,
amit napkirály ígérget már nem csitít,
és döntöttek rólunk, a lelkünk is sajog,
a káprázat borzos ragadós koromtól,
a jövő rácsok közt nem nekünk dorombol,
de vágtatnak erünkben csodaszarvasok,
mint elvonó kúrán a pribék-ápoló,
ki ájtatoskodik, álnok és negédes,
de felettünk éles fog vérünkre éhes,
csattogó demográfiai nyaktiló,
aszkétahajlamú koplaló szabadság,
az ország egy szétzavart szanatórium,
mákony után tántorgunk városon falun,
mit kezünkbe adtak töklevél nem virág,
az aljasság, a gőg jutalma hatalom,
a lélek feledés után hiába lohol,
nem segít a kéj, a gyönyör, az alkohol,
lassan kihűl az otthon, az ember-alom,
nincs reggeli, ebéd, alig jut vacsora,
kéziratot árul kenyérért professzor,
hajléktalan szállás a koszos alagsor,
demokráciánk kábító delíriuma.

2013. december 25.