Kerek erdő közepében,
annak is a sűrűjében.
"Az élet egyre mélyebb erdejében"
ott lakik egy kicsinyke házban
egy vénséges vén öreganyó.

Megjárta már ő a hadak útját,
élete fonala fogytán van már.
Hű társa, az öreg Bodri kutya,
ki őt bizony  el nem hagyja soha,
a gazdájának megfogadta.

Életük összefonódott,
öregapó rég az égbe távozott
s nincs más senki, kire számíthatott.
Öreganyó szép csendesen éldegél,
Bodri kutyája a lábánál búsan heverész.

Így élnek ők szépen, ketten,
kerek erdő közepében, csendesen,
s ha jő az este,
szemük az égre néz,
egy fényes csillagot keresve.

Öregapó fentről nézi,
anyókáját így becézi,
drága kincsem, galambom,
várlak téged, angyalom.
Még ezen az éjjelen megölelte őt édesen.

Az idézet Juhász Gyula : Anna örök c.verséből
"Az élet egyre mélyebb erdejében"