Hogyha méh lehetnék, szirmaidra szállnék,
csodás mézkelyhedből új erőt merítnék.
Szirmaid harmatját mohón mind meginnám,
mézédes illatod mind magamba szívnám.

Hogyha méh lehetnék, nem várnék tavaszra,
hűvös napokon is szállnék terád vissza.
Elmerülnék ott a gyönyörnek tavában,
megfürödnék mindig arcod mosolyában.

Hogyha méh lehetnék, én meg szeretnék halni,
majd forró szád tüzétől újra feltámadni.
És miután a mámort így én megtalálnám...
százszor is meghalnék, de mindig ezt akarnám.

Hogyha méh lehetnék, mindig egy dalt zengnék,
nektárt minden este tebelőled innék.
Finom kis szárnyaim beleremegnének,
amint újra s újra megszólal az ének.

Az Irodalmi rádió pályázatán döntőbe került és megzenésített versem.
arády István zenéjével és előadásában. https://youtu.be/Ombb4pCeSSI