A 2000-es évek elején a Megyei Önkormányzatnál bizottsági tagként, egy dániai három hetes úton vettem részt. Leírtam az élményeimet a gyermekeimnek, de talán érdekesnek találjátok ti is.

Dánia egyik legnagyobb megyéjének önkormányzata tanulmányútra hívta megyénk önkormányzata Gyermek,-és Ifjúságvédelmi Bizottságának  tagjait, amelynek én is tagja voltam.  Az út közel három hetes, igen szépnek ígérkezett, bár kissé aggódtam, hogy "útitársaim" között ott ülnek a különböző párt-delegált tagok is, én pedig meglehetős undorral viseltettem egyes pártok iránt. Így elképzelni sem tudtam, hogy három hetet hogyan töltök együtt számomra kellemetlen személyekkel, hiszen mégis csak össze vagyunk ezekre a napokra zárva. Talán ha lekötöm magam az út élményeinek leírásával, nem kell velük foglalkoznom.

***

     Pár perccel ezelőtt indultunk el az Önkormányzat elől. A busz szép, nagy, panorámás, igazi luxus jármű. Mivel a két sofőrrel együtt is csak 18-an vagyunk, bőven van hely mindenkinek, még aludni is. Elindulás előtt „Hemo” (az önkormányzat elnöke) kikísért minket a buszhoz, lefényképeztette magát velünk, elbúcsúzott,  puszit is adott mindenkinek…

    A társaság olyan, mintha  MASZOP-osok lennének. Van egy nő – én Ursulának nevezem, mert hajszálra olyan, mint Bubó doktor asszisztens nője - valaki azt mondta rá, hogy igazi bárisnya. Nagy segg, nagy mell, nagy pofa. Én mellette néma vagyok. Olyan hangosan röhög, hogy Odensében - ahová megyünk - már biztosan hallják. Ráadásul nem túl úri a modora… úgy finoman szólva. Csak úgy röpködnek a trágár kifejezések a szájából.

     Minden esetre egy jó van a társaságban: sok finomságot hoztak, és mindenki mindenkit végigkínál mindennel. Valahogy ez nem illik bele a maszopos képbe, elvégre a szocik mindig csak lopni tudtak, adni nem.

    Az utat azzal kezdték, hogy két perccel az indulás előtt már elővették a busz hűtőjéből az ital-kollekciót – legalább 25 féle italt -. mert nem lehet elindulni anélkül, hogy egy búcsú-poharat fel ne hörpintsen mindenki.Először ledöbbentem rajta, hogy ennyi italt képesek voltak beszerezni az útra, de aztán kiderült, hogy ez csak a látszat, mert itt mindenre inni kell. Búcsúzásra, elindulásra, minden 10 kilóméter után, hogy odáig elértünk... vagyis ez az ital mennyiség csak töredéke volt annak, ami lapult a busz alsó csomagtartójában.  És...hát tekintettel kellett lenni arra, hogy mindenkinek más az ízlése. Több ládányi wisky, konyak, (a legjobb fajtákból) és egyéb ital ládaszám sorakozik fogyasztásra várva. Persze mindez „Hemo” ajándéka volt számunkra, hogy az úton nehogy megszomjazzunk. Jócskán elgondolkoztatott, hogy ha ilyen jelentéktelennek tűnő kiküldetésre ennyi pénzt pazaroltak italra, milyen egyéb pazarlás folyhat ott…
Mindezeken felül még egyénileg is hoztak fejenként néhány liter (!!)  ilyen-olyan pálinkát (szatmári szilva, alma, körte, vegyes, stb). Én a szokásos tokaji asszúmmal, amit kedvenc Irma nénimtől szoktam beszerezni, eltörpültem mellettük. 

     Még tíz kilómétert sem haladtunk az elindulástól, máris meglehetősen kapatos volt a társaság. Ursula kártyát is hozott és sajnos tudott is játszani. Amikor nyert, úgy üvöltött örömében, hogy a busz is rengett belé. - Nyeréskor "pucér" - kiáltásokkal  szaggatta a dobhártyánkat. Úgy tűnik, én vagyok a legnormálisabb közülük, mert én csendben figyelem a tájat, és elkezdtem írogatni…  A leendő szobatársam, a csoport fő muftija, Piroska  – egy 55 év körüli tyúk – aki még viszonylag rendesen viselkedik.

Most derült ki, hogy az egyik nőcinek nem lett készen az útlevele, ezért őt majd Pesten kell felvennünk, ha egyáltalán sikerült neki időben és protekciósan elkészíttetni. Az út Pestig igen unalmas volt. Ettek és ittak, és kártyáztak, és üvöltöztek,  …és ittak….és ittak … és folyton megállították a buszt, mert pisilniük kellett. Vajon mitől?! …..

Négy órával később: Hát…eddig dög unalmas volt az út. A társaság – a két sofőrt és engem kivéve - igen csak illuminált állapotban van. Megérkeztünk a Hősök terére. Itt felszállt az a hölgy – Aranka - , akinek az útlevele nem volt meg. Őt ismerem… Legalább lesz még egy józan ember a buszon.

Győr. Itt alszunk egy éjszakát, egy autós motelban. A szállodánk az autópálya szélénél van, a szobák nagyon szépek, hasonlóak a lakitelekihez. Megvacsoráztunk, ezt magunknak kellett állni. Pacalt ettem, de bűn rossz volt... Meg kellene tanítani nekik, hogyan kell a jó pacalt készíteni. Mivel reggel korán kell kelni, ezért fél-tízkor takarodó. A szobában még megnéztük a Sas – kabarét, mert a szobatársam Sas-rajongó, aztán csucsu. Én nem igazán tudtam aludni, mert az autópálya miatt túl nagy a zaj. Kb. hajnali két órától már csak forgolódtam.

Fél öt-kor reggeli, ez a szoba árában benne van. A szállodai dolgozók nagyon aranyosak, különösen egy 23-25 év körüli fiú. Úgy látszik, én szimpatikus vagyok neki, mert tőlem elvette a csomagokat és ő vitte fel a szobába. Nagyon kedves volt, igazán jól esett, főleg, hogy csak velem volt ilyen figyelmes. A reggeli alatt is folyton mosolygott rám, és dupla mennyiségű reggelit kaptam tőle.  A buszon a napot "természetesen" megint az itallal kezdték. Ursula a tegnapinál is jobban kitett magáért. Üvöltve röhögött, visított mint egy vadállat. Igazi égszakadás-földindulás minden megszólalása.

    Reggel hat óra van, megérkeztünk a határra. Írtó sok kocsi áll, busz is. A sofőreink előre mentek, mert mi "protekciósak" vagyunk. Van is belőle církusz! Na mindegy, ez a nagyság átka. Minket már külön vártak a határőrök, így az útlevél kezelés  csak annyi volt, hogy a határőr feljött a buszra, összeszedte az útleveleket, majd öt perc mulva a sofőrnek vissza adta és már mentünk is. Vám nincs.  A többi busz sofőrei és utasai az öklüket rázzák felénk, Ursula üvölt, a többi is röhög. Dől belőlük a Metaxa, a Wisky, a konyak és a sör. Ittam én is egy kis pohár Metaxát, de  csak azért, hogy ki ne nézzenek, meg azért is, mert úgy gondoltam, így hamarabb elfogy… Ahogy átértünk a határon, ismét megálltak pisilni. Persze az igazi ok az volt, hogy a busz aljából feltöltsék a hűtőt.  Egész boltra való pia lett megint a buszban.

      Ursulának eszébe jutott, hogy a mobiljáról felolvassa a választásokkor kapott politikai SMS-eket. Na ezt már én sem hagyhattam ki! Az enyémen is van néhány. Meglepődve tapasztaltam, hogy egy-két normális is akad  a társaim között. Lehet, hogy mégse mind vörös???? Tetszettet nekik az SMS-eim, ezért cserébe pogácsával kínálgatnak (van vagy 80 kiló), meg konyakkal. Ursula Baelist kér, mert azt hiszi, az nincs. Tévedett!!! Azt mondja, ez az egyetlen ital, amit igazán szeret. Efelől azért némi kétségem támadt. Jó tankja van! Pillanatok alatt elfogy az üveggel, megint meg kell állni pisilni és a hűtőt feltankolni.

Ursula megkérdezte, mit írok. Mondtam, III/III-as jelentést, Visításban tört ki, azt hittem, kitört a III. világháború. Csak négy józan ember van: Aranka, a két sofőr meg én. A táj gyönyörű, túl szép, hogy igaz legyen. Már Linz tájékán járunk. Fura alakok ezek az osztrákok. Itt-ott üvegből van az útmenti kerítés. Hatalmas üveg táblákból. Minden erdő körbe van kerítve.

Most éppen Cs. Teri produkálja magát. Iszonyat a viselkedése. Egy volt országgyűlési képviselő lehetne érettebb és intelligensebb, de mint kiderült, nála még  Ursula is normálisabban tud viselkedni az állandó visítása és ordítozása mellett. Győrben például beleült – mivel alacsony és sovány – a bébi etetőszékbe. Betette a hüvelyk ujját a szájába. Pont úgy nézett ki, mint  egy debilis  hülye gyerek.

     Néhány percre "elcsitult a förgeteg, fejükbe szállt a döbbent némaság"…. Fél 11 van. Még mindig csend! Már tíz perce!  Újabb megállás. Közel vagyunk Passauhoz.

Ursuláról kiderült, hogy nem is komcsi! Sőt! Csak haragszik most a FIDESZ-re, de amúgy FIDESZES. Apját-anyját megkínozták az AVO-sok, ezért gyűlöli a komcsikat. Egyből más szemmel nézek rá! Most már még szeretem is. A Tokajival is megkínálom, amit hoztam. Nem tudom, ki terjesztette róla, hogy komcsi. A visítását is elnézem most már, elvégre ha nem is szeretem a Fideszt, de legalább  nem a gyűlölt bandához tartozik. Aranka is  konzervatív gondolkodású, bár azt nem tudtam meg, hogy fideszes, MDF-es, vagy KDNP-s. Nem ok nélkül volt szimpi, elvégre mégis csak "jobbos"- Lassan-lassan színt vallanak. Most éppen megy a politika és szidják egymást, mert azért a jobboldal is ellenséges egymással, csak az ivászatban értenek egyet. Minha a Parlamentben lennék. Ott is szidják, szapulják egymást, de a büfében, meg az ebédlőben igen csak barátok! El sem hinné senki, hogy én hallgatok! Tulajdonképpen élvezem, mert mindjárt hajba kapnak. Hú de izgi!

Negyed 12. E pillanatban elértük a Német határt. Egy másodpercnyi megállás nélkül áthajtottunk a határon. Se útlevélvizsgálat, se vám… Igazán áthozhattam volna néhány kiló kábszert…. Átmentünk a Dunán. A partján fenyves közepette gyönyörű kastély, meseszép környezetben. Mint egy festmény. Kicsit alszom, mindenki döglik, miért én legyek kivétel. Egyébként is kifárasztottak a veszekedésükkel, mert nagy többségük hiába jobbos, azért nézet-különbségek akadnak közöttük is... egészen addig, amíg - mint említettem - "véletlenül" valamelyiknek eszébe jut, hogy van még ital a hűtőben (meg a busz aljában is). Tanúlság: az alkohol köztudottan barátot csinál a haragosokból is... Így aztán újabb "tankolás" után mély álomba szenderülnek...

folyt.köv.