Hozzád bújok, édes kedvesem,
válladra hajtom őszülő fejem.
Ugye, érzed, ahogy a szívem dobog,
velünk a szerelem aranyhintója robog!
Ölelj át, édes angyalom,
csókodra vágyom oly nagyon!
Kezed lágyan simogat,
úgy érzem, ez csodás varázslat,
ereinkben izzik a vér,
szívünk csodás éjszakát remél!
A vágy tűzpiros izzó lávaként önti el testünket,
s mi érezzük,
hogy a lángoló tűz velünk mit művel.
Lobogó lánggal ég már bennünk a tűz,
mely a szenvedély viharába űz!
Testünk egy vad spanyol tangót jár,
összesimulva, egybeolvadva már,
s mi hallgatjuk a vágy egyre gyorsuló,
csodás dallamát!
Szerelem tűzpiros virága neked nyílik,
s te boldogan ízleled a gyönyörű porcelán szirmain
gyöngyökként csillogó, mézédes harmatát!
Egy halk sikoly az éjszakába,
s mi szállunk a csillagok honába,
egymás karjába kapaszkodva!
Repülünk a boldogság varázsszőnyegén
egy csodás világba,
hol oly szép,
mintha mindig minden csak ránk várna!
Csillagporos úton száll velünk a boldogság,
fel, a galaxis egy másik bolygójára.
Varázslat és csoda,
hogy így együtt szállunk,
egy az utunk, egy a vágyunk,
a boldogságra rátaláltunk,
soha el nem válunk!

2024. október 30.

TM