Itt van újra a színpompás ősz,
olyan, mint egy gyönyörű dizőz.
Ifjak szívén sebet ejt.
Szél úrfi karolja derekát,
s pörgeti rajta a levél szoknyát.

Fák ágai között játszik a szél a színes levelekkel,
mint egy hárfán egy szép leány, oly kecsesen.
Libben a szoknya, repül a sok levél,
majd csendesen a földre libben,
s avarszőnyegként terül szét.

Még süt ránk a nap, de ereje fogy lassan,
s átadja helyét az éjszakai hideg csendnek,
a hajnali ködös reggeleknek.
A vénasszonyok nyara még hoz némi vigaszt,
de tudjuk, elszállt a nyár, 
hamarosan az ősz is búcsúzik már.

Sétáljunk sokat, 
fürödjünk még az indián nyár simogató melegében,
s gyönyörködjük az ősz pompás színeiben.
Örömmel ízleljük meg a finom gyümölcsöket,
melyeket az ősz asztalunkra terít.

Az alma zamatos lédús finom,
a körte szintúgy,
a szőlőszemek, mint csilláron a kristály, úgy csillognak,
ízesek, jó bor lesz belőlük, mindenki örülhet.

Birsalma, naspolya, füge,
mind finom csemege,
s ha nem fogy el, eltesszük őket télre.
Köszönjük az ősznek,
hogy a gyümölcsei mind beértek,
s felmelegítette  szívünket, lelkünket.