Ha majd itt leszel, s karomba zárhatlak kedvesem,
boldogságunk kék madara hozzánk röppen,
s miénk lesz újra a tejúton a csillagporos végtelen.
Karomba zárva ringatlak csendesen,
csókommal oldom ajkad tüzét,
s reszkető szívem a szíveden pihegve megpihen.
Éden kapuja téged vár,
puha érintésedre sikoltva nyílik már.
Ó, kedvesem, várom a percet,
hogy ölemben érezzem a tüzet,
mely érted lángol oly hevesen.
Nyári szellő simogatja arcunk,
virágok illatát viszi a szél,
bőröd illatát most is érzem én.
Rózsaszirom ágyon a boldogság vár,
oly régen vágyunk erre már.
Ó, édes mámor, szerelem édes íze,
melyet sokáig szádban érzel,
s rá gondolsz a kedvesre,
újra és újra felidézed azt a drága percet,
amikor végre a tiéd lett.
Libben a blúz és földre hull,
a kéj hatalmába kerít vadul,
s behunyt szemmel átadod magad
ennek az őrjítő vágynak,
melyben boldog percek várnak.
Akarod mindennél jobban,
újra és újra, betelni vele nem tudsz,
míg fel, fel a csúcsra jutsz. 
Boldogság mámorától megrészegülve,
sikoltva a légben,
majd aléltan pihensz szerelmed ölében.
Édes szerelem mámoros varázsital,
mely elvarázsol, a fellegekbe visz,
bolonddá tesz, nincs, ami visszatarthat,
oly jó érzés, ha benne vagy.
Ha átölellek, mindenem tiéd,
oly jó, hogy eljöttél.
Szeress, szeress,
s én viszont szeretlek kedvesem!

2023. június 1.