Vadvirágos réten sétáltam álmomban az éjjel.
Csodálatos illatuk szállt felém a légben,
bárányfelhők kergezőtek az ég kékjében.
Fogtad a kezem, el nem engedted,
szerelmes szavakkal a napom szebbé tetted.
A délelőtti nap simogatta lelkemet,
te lágyan átkaroltál engemet,
boldogság érezni szíved dobbanását,
a szerelem fellobbanását!
Ezernyi gyönyörű virág nyílott a réten,
én mégis a szemed csillogását néztem!
Szemünk a lélek tükre,
benne minden érzésünk rejtve.
Szemed csillogása boldogság lelkemnek,
tudom már, milyen jó érzés szerelmes szívemnek!
Csodálatos álom, melyről álmodom,
hogy valóság volt egyszer,
azt ma már tudom!
Édes álom, jöjj vissza még egy percre,
hogy miénk legyen újra a boldogság vadvirágos rétje!

2024. július14.