Richard teljesen kicserélődött. Rendbe szedte magát, bár a magukkal hozott ruhák kicsit bővek voltak rá, de jól festett benne. Megborotválkozva, újra ápoltan, boldogan feszített az új külsővel. Mennyire más embernek érezte magát! Még mindig hitetlenkedve sétált a hajó fedélzetén. Mélyet szippantott a tengeri levegőből és elindult a kis csapat felé, akik már rá vártak. A lánya alig akart ráismerni az apjára.
- Apa! Te, teljesen megfiatalodtál! –szólt nevetve Rózsa.
A férfi is nevetett és boldogan ölelte meg a fiatalokat, miközben megfogta Elen kezét.
- Nézz a mamára! Teljesen kivirult! Köszönöm, kislányom, hogy nem adtad fel! Neked is Brad! Rózsa, szerényen mosolygott.
-  Apa, emlékszel? Azt mondtad nekem, hogy a te lányod vagyok, pont olyan, mint te!  Az apja boldogan nevetett rá…  - Igen, emlékszem. „Mi, soha nem adjuk fel! „ Ebben tényleg, rám hasonlítasz!
- Ezt tanúsíthatom! –szólt Felix, aki szintén az események szemtanúja volt. Igaz, ő sem bírta meghatottság nélkül, hiszen eszébe jutott az ő kedves párja, aki bárcsak itt lehetne velük! Milyen sok időt töltöttek együtt így négyesben. Ha visszajöhetnének azok a régi, szép idők! Ma már, csak emlékek a szívében. Őket visszakapta és már ez is egy hatalmas csoda. Talán Elen is felépül! Most már legalább szakavatott kézben lesz, és meg tesznek érte mindent, amit csak emberileg lehet.
- Hát, Richard! Nem gondoltam volna, hogy egyszer mi még együtt nézhetjük a tengert! –szólt Felix. Milyen szép évek vannak mögöttünk!
- És milyen szépek, amik még előttünk vannak! – szólt Richard. Igaz, elég szépen megöregedtünk, de…  ó, bocsáss meg, hogy csak magunkra gondoltam. - Célzott ezzel Felix elhunyt feleségére.
- Drága barátom! –szólt Felix. Már elfogadtam Isten akaratát! Valami miatt ennek így kellett történnie. Talán valami sokkal rosszabbtól mentette meg azzal, hogy magához vette! Ezt, mi nem tudhatjuk, csak viseljük és hordozzuk a keresztünket! Jobb, ha mindent Istenre bízunk! Ő, nálunk sokkal jobban tud mindent. Ami a legfontosabb, hogy Ő, a legrosszabból is a legjobbat hozza ki mindig! – sóhajtott megadóan.
- Igen barátom, igazad van! A mi életünk is példa erre! – szólt Richard. Elen tekintetében is látszott, hogy mindent ért abból, amit a férje mond. - A lányomról is így derült ki, mennyire kitartó és milyen csodás ember vált belőle! Soha nem lehet ezt elfelejteni! Ölelte magához a lányát Richard, aki mindvégig hallgatta a beszélgetésüket.
     - Igen apa! – mondta mosolyogva, de, azért kihagytam volna szívesen ezeket a borzasztó éveket!
- Hát, persze, hogy ki hagytuk volna! – kislányom. Én is így gondolom. Nem lehet ezeket a félelemmel terhelt éveket csak úgy elfelejteni! Ha nem bíztam volna Istenben, akkor ez sokkal rosszabbul végződhetett volna! Időnként elhagyott a hitem is, de valami legbelül mindig felébresztett! Amikor, valakinek van reménysége és ebben kitart, hatalmas erőt tud adni az embernek! Ha tudjuk, még ott a távoli szigeten is, hogy egy nálunk sokkal nagyobb hatalomnak befolyása van az életünkre, és a másokéra is, ez erőt ad, bátorságot!  Ezt akár hiszik az emberek, akár nem, így van! Ezt, nem lehet semmivel pótolni!  A szíve tele volt melegséggel, szeretettel. Legszívesebben örömében, átölelte volna az egész világot! Magába szívta a látványt. Mind együtt! Ő és Elen, Rózsa és a férje Brad, és a drága barátom, Felix!  Ők, akik nem adták fel! Nem hagyták, hogy ott rostokoljunk életünk végéig a szigeten!
     - Jó kis csapat vagyunk így együtt! A mama felépül és irány az otthonunk!- szólt bizakodón. Erre mindnyájan helyeslően éljeneztek.
- Ne feledjétek, hogy rátok viszont sok-sok feladat vár! – szólt közbe Felix, az ifjú párra tekintve. Már gondolatban megterveztem a következő utatokat, ami sokkal biztonságosabb, de érdekesnek kevésbé mondható! Nagy élményt nyújtó utazás lesz! Brad- és Rózsa, egymásra nézett.
- Kíváncsian várjuk, de először szeretnénk ezt az életmentő utat„kipihenni”! - szóltak, szinte egyszerre.
- …de, utána, számíthatsz ránk, kedves Felix! Ezen, jót mosolyogtak mindnyájan.
- Természetesen, nem azonnali indulásról van szó!- mondta Felix.  Ezek még csak tervek…
- A tervek azok, amiket ti fogtok megvalósítani drágáim! – szólt közbe apa. Mennyire előre szaladtok, ti nyughatatlanok! Azért, engem se hagyjatok ki a tervekből! Igaz megfáradtam, de „megfáradnak a legkülönbek is! Viszont akik az Úrban bíznak, erejük megújul, és szárnyra kelnek, mint a sasok!”

Folyt.köv.