Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Csipke Rózsa/15.

szeda2
szeda2 képe

Rövid sétát tettek a parton. Odavezette őket ahhoz a részhez, ahol gyönyörű kilátás nyílt az óceánra. Ezen a partszakaszon szoktuk a mamával együtt nézni az öböl vizét, itt a legszebb! Innen vettem észre a hajótokat is. Nagyon aggódtam, hogy nem valami kalózhajó -e, de amint megláttam, hogy civilek is partra szállnak, reménykedni kezdtem, hátha…! Ez a sziget olyan eldugott helyen van. Teljesen kiesik minden forgalmi útvonalból. Mi is keresgéltünk, így akadtunk rá, hiszen olyat kerestünk, ahol nem nagyon jár senki! Hát, nem is járt….tényleg nem!
     - Gyere! Találkozz a mamával! – léptek tovább ketten. Csodás pálmafák, sűrűn lehajló ágak, bokrok mellett volt a mama fotelja beállítva, egy magasabb részén a partnak. egy pálmafa csoport ölében. Talán az érkezésüket is látta innen, hiszen, ez a magaslat rálát a hajóra is! A lány, alig merte megtenni azt a pár métert, amikor meglátta az anyját. Háttal volt neki a mama. Csak állt és nézte távolról. Mi lesz, ha idegenként fogja kezelni, és esetleg megzavarja? Összeszedte magát. Odalépett mellé, és halkan szólongatni kezdte. Az apja nézte, figyelte mindkettőjüket. A többiek tisztes távolságban álltak, mindenki aggódva leste a nagy pillanatot.
 - Mama! –szólt félénken Rózsa.  - Mama! Én vagyok itt, Rózsa! A te Rózsád, a te kislányod!
 Az anyja, feléje fordította tekintetét. Szeme megtelt melegséggel és hosszú percekig csak nézte a lányt. Rózsa, odalépett hozzá, megfogta a kezét. A puha, meleg kezét. Belenézett a szemébe, és látta, a mérhetetlen szomorúságot a tekintetébe. Nagy fájdalom hasított belé! Miért történt mindez, az ő édesanyjával?
-  Mama! Drága mama! Itt vagyok, eljöttem, hogy lássalak, és hazavigyünk innen! A könnyei záporoztak, úgy nézett az anyjára. Letérdelt elé a homokba és a kezét fogva beszélt hozzá. Az asszony, felé fordította arcát, újra ránézett.  Ekkor, valami történt Elennel. Hosszan nézte a lányt, s a könnyei elkezdtek folyni az arcán. Alig érthetően csak annyit súgott neki, hogy: - Rózsám!
A lány, az apjára nézett.
- Mama! Te beszélsz?! Papa! Hallod ezt? Richárd odalépett hozzájuk, és átölelve mindkettőjüket, fojtott hangon szólalt meg.
 - Elen! Drágám! Igen, itt van a mi kislányunk, Rózsa… a mi kis Csipke Rózsánk!... Látod? Sokszor elmeséltem neked, hogy Rózsa el fog jönni értünk! Látod, most itt van! Szemei, a távolba néztek, és karjaival szorosan tartotta őket. Úgy kapaszkodott beléjük, mintha nem akarta volna, hogy ez a pillanat elmúljon! Csodálatos érzés volt, hogy újra együtt ölelheti az ő családját! Nem tudta mi történt Elennel, de megszólalt! Most, amikor erre nem is számított! Hihetetlen történések zajlódtak a szemei előtt! Richard azt hitte, talán álmodik és nem akart felébredni! Amikor az egyik szeretett lényről a másikra nézett, próbálta elhinni a valóságot. Létezhet, hogy ennyi év után újra együtt? Mindig bízott benne, de most, hogy látja, mégsem akarja, vagy tudja befogadni, elhinni. Ez hihetetlen! Közben, az asszony, ezt a szót mondogatta, mintegy gyakorolva a nevét, továbbra is,”Rózsám”! Nem tudtak betelni vele és biztatták, ne hagyja abba! Látták rajta, milyen boldogan ejti ki a szavakat, még ha nehezen is.
-  „Rózsám”! – ezt mondogatta, mindannyi ójuk nagy örömére!
       A hajóorvos megvizsgálta Elent, és ugyan gyenge volt, de már annyira stabil, hogy nem látta akadályát annak, hogy vigyázva, a hajóra szállítsák. Ha ezeket az éveket túlélte, egy hajóút, már remélhetőleg, csak jót tehet vele. Elen, napról napra jobban beszélt. Alig érthetően, de beszélt! Az apró teremtést, ülőhordágyon vitték fel a hajóra, a lánya Rózsa, a férje Richard, és Brad kíséretében. A legközelebbi nagyvárosi kikötőben kórházba szállítják, ahol most már reménnyel kezdhetnek neki a rehabilitációnak. Igaz, sok év telt el a történés óta is, de valami csoda történt Elennel. Megszólalt és ez okot adott a reményre, hogy talán jobbá tehetik az életkörülményeit. Azon lesznek, hogy mielőbb az otthonában lehessen. Rózsa és Brad öröme határtalan volt.

 
Folyt.köv.
 
Rovatok: 
Irodalom