Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Csipke Rózsa /8.

szeda2
szeda2 képe

-  Köszönöm, asszonyom! Ez igazán jól esik! Köszönöm! - Nézett, hálásan mindkettőjükre. Több órája úton vagyok. Reggel indultam el a távoli városból, Torontóból, és azt hittem hamarabb rátalálok egy barátom házára. Az autómat a városban hagytam, jó túrának tűnt. Nem tudom, talán tudnának nekem segíteni? Az öreg, elmosolyodva nézett rá.
-  Ezen a környéken szomszédot, nehezen talál az ember. –szólalt meg Áron elgondolkodva, - de mondja csak, kiről lenne szó?
- A barátom, mint említettem, ezen a környéken lakik, illetve, lakott, mert talán már 10 esztendeje úton van és a lánya szinte egyedül maradt itt a vadonban. Egy expedíción találkoztunk, már úgy két éve is van.
     Az idős pár hirtelen összenézett. Mi van? Mi történik?
- Egy üzenetet bízott rám –folytatta.  A lánya, Rózsa számára. Ismerik talán?- nézett a meghökkent idős párra.  Mint villámcsapás érte őket a hír, izgatottan faggatni kezdték.
-  Hol,- és mikor látta őket? Ez az ő otthonuk, és Rózsa is itt él velük, csak a másik házban! Igaz, már nem egyedül!
     Emil, határtalan boldog volt! El sem hitte, hogy megtalálta a keresett családot.  Ezután meghatódottan csak beszélt és beszélt. Áron és Sara nagy figyelemmel hallgatta, be nem tudtak telni vele, és a hihetetlennek tűnő történettel, amit mesélt.
- Élnek, mindketten! Ha ezt Rózsa megtudja! Az öröme teljesedhet be Rózsának akkor, ha beszélhet Emillel. Bár, már két év telt el az óta, és remélhetőleg, minden rendben van körülöttük.
 Sajnos a fiatalok nincsenek most itthon, így csak majd másnap tudnak Rózsával beszélni.
A fél éjszaka beszélgetéssel telt. Majd reggel megbeszélik együtt, hogyan tovább.  A reggel, az a bizonyos reggel váratott magára. Felébredve vették észre, hogy a fiatal pár már rég elautózott.

  A fiatalok pedig, lázasan készülődtek, minden szabad percet kihasználva, a tavasszal induló expedícióra.
Mert bizony, Felix nászajándékul azt a bizonyos utat adta nekik. Megkapták az expedícióra a lehetőséget, mely egyben állásajánlatot is tartalmazott mindkettőjük számára. Ezért aztán, mindent beleadtak, hogy kellően fel legyenek készülve, az akár több éves útra.
Végig szándékozták járni azokat az útvonalakat, amik meg voltak adva Rózsa szüleinek, bár tudták, hogy attól eltérhettek. Csak a kiindulási pont volt biztos. Rózsa, bízott a szívében lévő „iránytűbe”. Tudta, teljes bizonyossággal, hogy nem hiába fognak menni! A drága Brad, vele lelkesült. Nagyon jól kiegészítették egymást. Az eltelt pár hónap megmutatta, mennyire összeillő pár lesznek. Ahogyan Isten ezt megálmodta. Szerelmük napról, napra csak fokozódott. Ilyen rövid együttlét alatt kiderült számukra, hogy egyként tudnak lenni mindenben, ha valamit el akarnak érni és ez nagy reménységgel töltötte el őket. Számíthattak egymásra, bízhattak egymásban úgy, mint azelőtt, sőt talán most még jobban. A férfi, mindennap hálát adott Istennek a feleségéért, de tudta, ez kölcsönösen így van.
     Felix boldogan szemlélte a fiatalok mozgását, lelkesedését. Örömmel töltötte el, hogy nem csalódott a „szimatában”. Két nagyszerű embert szerződött maga mellé az útra. Elégedetten dőlt hátra és a szívében a szeretet egyre erősödött e két fiatal iránt. Neki nem voltak gyermekei, családja. Felesége már pár éve elköltözött, itt hagyta őt egyedül. A betegség erősebb volt nála. Felsóhajtott. Mennyi fájdalom van az ember életében. Mégis, mindig újabb erőt kap Istentől, és ez bátorítja, hogy még utoljára útra keljen, és magával vigye, a szívéhez egyre közelebb álló fiatalokat is. Ez az út, számára is nagyon fontos volt. Ennyivel tartozott Richardnak, a barátjának. Teljesen elképzelhetetlennek tartotta, hogy megtalálják őket, de ez a lány… Rózsa hite, neki is biztatást, bátorságot adott. Mi van, ha tényleg élnek! Hihetetlennek tűnik ennyi év után, de vannak még csodák!

Folyt. köv.

Rovatok: 
Irodalom