Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Csipke Rózsa /7.

szeda2
szeda2 képe

A farkasordító hidegben, a zúzmara megdermedt a fákon.  Hótakaró borította be a zimankós tájat, és a szél sem moccant sehol.
Emil, úgy érezte talán sokkot kap a hidegtől, annyira fázott. Izmos testalkata ellenére nehezen vitték már a lábai. A hótalpak mázsás súlyként húzták lefelé, a ráfagyott hó igen megnehezítette járását. Alig várta, hogy megpillantson valami búvóhelyet, hogy egy kis tüzet gyújthasson. Nem szeretett volna az erdőben egyedül éjszakázni, de eddig semmi más lehetőség nem adódott.  Kicsit elszámolta magát. Talán rosszul emlékezett, amikor azt mondták, hogy pár óra alatt odaérhet. Azt nem kérdezte, mennyi az a pár óra pontosan.  Amint haladt az erdő ösvényén, rábukkant váratlanul egy erdei házra, ami egy farmra emlékeztette. Nem is egy, két ház is állt az udvaron, egy nagyobb és egy kisebb. Tágas udvar fákkal, bokrokkal, melléképületekkel, istállóval, ahol biztosan tartanak lovakat is. Amint nézte, szinte látta maga előtt a vágtázó, lobogó sörényű paripákat, és ezzel együtt a jó időt. Gyönyörű hely volt. Nyáron, valószínűleg sokkal szebb és élettel telibb lehet.  Szépen elrendezett porta volt.  A hótalpakat lecsatolta, amint elérte a kerítést. Körbenézett és örömmel vette észre a füstölgő kéményeket és bódító illatként szívta magába a füst reménykeltő illatát. Azt hitte, talán soha nem talál menedékre ebben a dermesztő hidegben.  A hátizsákja, jól meg volt pakolva, így ez is hozzájárult a hótalpak megsüllyedésének, amely igen mély nyomott hagyott maga mögött.
Vastag öltözete ellenére, már nagyon átfázott és alig várta, hogy egy forró italhoz juthasson. A havazás már elállt, a délutáni nap utolsó sugarait villantotta a szemébe.
     Amint a kapuhoz ért és a kilincset lenyomta, hírtelen hangos kutyaugatás zavarta meg gondolatait. Egy robosztus testalkatú, hatalmas, dús bundájú kutya ugrott elő a vackából.
- Te meg, hogy kerülsz ide? Biztosan nem fázol, ha ilyen hamar ideértél és ilyen éber vagy? Megtorpanva, gyorsan becsukta a kissé megnyitott kapu zárát. Kicsit bosszús volt, amiért meg kellett állnia és várni, hogy a házból előjöjjön valaki. Alig várta, hogy megmelegedjen végre!
Az ugatásra, az udvar felől, erőteljes férfihangot hallott, amint hátraparancsolta a kutyát. Odakiabált neki.
- Jó napot kívánok! Elnézést, de egy forró italra és egy kis melegedésre lenne szükségem! Bemehetek, kérem?
- Jöjjön csak barátom! Nem bánt, ha itt vagyok! –mutatott a kutya felé, aki még mindig morogva ugatott, nem örülve a hirtelen jött látogatónak.
     Egy idős, magas termetű férfi közeledett, kezében leeresztett puskával. Barátságos hangon és meleg kézfogással üdvözölte vendégét, sőt, még jól hátba is veregette, hogy mielőbb átmelegedjen.
- Jöjjön, hamar a házba! Ilyen időben nem jó éjszakára kint maradni!- intett az erdő felé, és betessékelte, majd szélesre tárta, a láthatóan kisebbik ház ajtaját.  Emil, az előtérben leszedte magáról a hátizsákot, a fölösleges ruhadarabokat és beléptek egy tágas nappaliba. A kandalló mellől egy idősebb hölgy állt fel a fotelból, hogy üdvözölje vendégüket.
- A feleségem –szólt a házigazda.
- Emil vagyok, örvendek asszonyom!  
- Sara  –szólt kedves hangon az asszony.
- Elnézést e késői zavarásért, de talán kicsit elszámoltam az utamat és rám esteledik lassan. Nagyon átfáztam ezen a hosszú úton.  Ekkor a két férfi is kezet fogott.
- Áron. –szólt az öreg. Mi járatban, ebben a cudar időben, ott ahol a madár sem jár? –kérdezte mosolyogva, mialatt helyet mutatott az egyik fotel felé. Mindketten, letelepedtek. Emilt, jóleső borzongással járta át a kandalló felől áradó meleg levegő. Beleborzongott, kicsit megremegtek a végtagjai is a jóleső melegtől. Nem hitte, hogy minden ilyen jól végződik.
     Közben az idős hölgy, egy bögre, forró kakaóval kínálta vendégüket, amit Emil hálásan fogadott el.
- Egy kis apró sütemény maradt délről. Fogyassza, kérem! – szólt a idős hölgy.
Kezei vörösek voltak, az arca égett a hidegtől. Áhítón belekortyolt a meleg italba, ami az egész testét átjárta.  

Folyt. köv.

Rovatok: 
Irodalom