Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Csipke Rózsa

szeda2
szeda2 képe

A történelem, meseszerű világában élt egy csipkelelkű, gyönyörű lány, Rózsa. Szüleit fiatalon elvesztette és magányosan élt egy hatalmas erdő közepén. Barátai az erdő állatai, növényei, a szél, a felhők, az égbolton ragyogó nap, hold és a csillagok.
Csodálatosan szép életet élt. Távol a világ zajától, Kanada déli részén, az Ontario tó közelében, az erdőrengetegben volt a birtokuk. Szokatlan hely egy városi embernek, de a szülei, mivel természetkutatók voltak, nem is tudtak volna máshol élni. Mivel, nem akart tudomást venni mi történik körülötte, és csak a jó dolgokról akart hallani, ezért bezárta magát ebbe a mesevilágba.  Szerette a magányos életét és boldog volt az ő csodavilágában.

Érdekes gondolatai voltak a világról. Szeretett segíteni ugyan az embereknek, de mivel kevesekkel volt kapcsolata, segített az állatokon, amikor csak tudott. Valami hiányérzet, viszont volt benne. Hiányoztak életéből az igazi emberi kapcsolatok. A kedves házaspárt, Áront és Sarat, leszámítva, akik ott éltek vele a birtokon. Amikor szükséges volt, nagyon ritkán bement a távoli városba, hogy beszerezze a fontos élelmet. Torontóba járt egyetemre, viszont, oda pár hetente kellett csak mennie. A többi szükségét az erdő biztosította számára, mivel nem volt nagyigényű.  Szerinte így volt teljes és boldog az élete. Ha tehette, nagyokat gyalogolt, vagy lovagolt, botorkált az erdőben, hallgatta a madarak, különböző állatok hangjait. Tanulmányozta őket, fotókat készített róluk. A növényvilág is az érdeklődési körébe tartozott, így azokat sem hanyagolhatta el.
Időnként, amikor bent járt a városban, betévedt egy könyvesboltba, annak is a különleges módon felszerelt, külön könyvtárába. Ilyenkor magához vette a számára fontos olvasmányokat, és szabadidejét, olvasással, tanulással töltötte az erdő, időnként, zajos magányában.
Jó kapcsolatot ápolt a boltos és egyben könyvtáros, idős úrral, aki szigorú tekintetével mindig követte.  Időnként kedvesen felajánlotta Rózsának a segítségét, amit ő rendszerint visszautasított, mert úgy érezte azzal, hogy kölcsön veheti a könyveket és akármikor visszahozhatja, ez neki pont elég segítség volt.
Kedves arcáról a mosoly soha nem hervadt le. Most is barátságos tekintettel és hálásan köszönte meg a felajánlott segítséget. Amire ugyan időnként szüksége lett volna, de nem akarta terhelni vele a kedves öreget.
Tudta, hogy előbb-utóbb el kellene fogadnia annak a finom lelkű, bár erős jellemű és nem kevésbé szimpatikus ifjú hódolatát, akivel talán elkezdődhetne egy új fejezet az életében. Talán… Eddig viszont, kielégítette a passzív kapcsolat. Nem is gondolkodott, olyan nagyon másfajta kapcsolaton. Pedig tudta, hogy már itt lenne az ideje.
Ebben a rokonszenves, vagy inkább nagyon szimpatikus arcban elmerülve vitték lábai a távoli otthonába, ahol élte eddigi életét.  14 évesen maradt egyedül, amikor a szülei úgy mentek el otthonról, hogy legkésőbb pár hónap és hazajönnek, azóta nem hallott felőlük semmi hírt. Amikor erre gondolt, a szíve majd kiszakadt mellkasából a mély fájdalomtól. Erőteljes sóhajtások közepette lépdelt, gondolatai nagyon távol jártak.
A terepjárót, jó messze állította le a város szélén, hogy minél többet sétálhasson, láthasson és találkozhasson az emberekkel. Szerette, ezt az öreg terepjárót. Főleg, hogy még édesapja használta.  Akkoriban vette mielőtt elutaztak, talán most tíz éves lehet. Megbízható, és még erős a motor benne.
Elindult, és közben a mindig gondolatait uraló témával foglalkozott, szülei megtalálásával.
Azt tudta, hogy a szülei utazásai akár évekre is elhúzódhatnak, s ez alatt, bármi történhet velük. Viszont, hogy ennyi ideig nem kapott semmi jelzést, időnként félt, és el kellett hessegetnie azokat a nyomasztó gondolatokat.

Folyt. köv.

Rovatok: 
Irodalom