Kereslek, kutatlak,
nem jössz, hiába hívlak.
Elveszettnek hitt álmaim körbeölelnek,
féltve suttogják,
várjak még rád kedvesem.
Szívem érted reszket,
fáj az est nélküled,
libbennek az árnyak,
riadtan repül egy galamb,
ő is a párját keresi tán,
ő nálam boldogabb talán.
Csillagok fénye arcomhoz ér,
oly gyöngéden, mint a pipitér ernyője,
s lenge szellő fuvallatára száll tova a tejúton messzire,
hol egybeolvad a térrel,
s megszűnik a messzeség, egybeforr a távollal.
Kereslek, kutatlak,
szívembe zárt szerelmes gondolat,
eldugva mélyen,
mint az igazgyöngy a kagylóban,
megnyugvást szívemnek nem mutat.
Múlnak az évek, lassulnak a léptek,
vajon láthatlak-e valaha téged?
Még remélek.
Oly kevés az esélyem.