Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Csillagok álma

Eternity
Eternity képe

Őrizni augusztus estén, csillagok fényét,
éj kékjében mártott lelkek, meghitt békességét.
Áhítattal szemlélgetni, egy kis fényes pontot,
találgatni, elmerengve, miért lett az, pont ott?
Mosolyogva messze nézni, végtelent kutatva,
kifürkészni édes titkát, szellőként suhanva,
Akár csókot hintő ajkak, finom érintése,
arcot lágyan simogató, szelíd hűvössége.

Egy csupán a láthatáron, mit szemem nem téveszt,
ugyanott találom mindig, soha fel nem ébreszt.
Álmodom, az álom csodát, amit képzelet fest,
súlytalanul szárnyal, lebeg, lélegzetet sem vesz.
Mintha attól rettegnék, hogy vágyam, s óhajtásom,
messze űzné sóhajom, még érkezését várom.
Szemed ragyogását látom, ábránd sugarában,
harmatkristályként csillogni, mély sötét homályban.

Megtalálni az egyetlent, mit éjszaka költött,
sötétség a palástjában, magára felöltött.
Mintha kísérné, követve, húzva hosszú csóvát,
köntösére ezüstözött, üstökös uszályát.
Tekinteteddel követed, szinte elkápráztat,
zarándokként fohászkodva, sodor felé vágyad.
Hiszed, konok makacs hittel, földhöz gyökerezve,
nem adhatod, mert az ISTEN, néked teremtette!

Érted jön föl alkonyatkor, esti szürkületben,
téged keres letekintve, lélekrengetegben.
Apró, sugár nyílvesszője, véredig hatolva,
harang nyelveként kondít meg, mellkasodban zsongva!
Tévednél? Az lehetetlen, nem is lehet kérdés,
beléd hasít, fájdalmat szül, az aggódó féltés!
Szeretetet áraszt reád, tiszta ragyogása,
árnyat rajzolgat mögötted, imbolygó lámpása.

Csodálkozva nézed, s látod, csendben elmerülve,
élted fénylő királynőjét, égi trónján ülve.
Mert elnyerted véle, azt a, ritka kiváltságot,
mennybe repít, elaludva, mikor őt, imádod.
Megérkezvén reggel a nap, hajnalpírban égve,
nyugovóra tér, a láthatár szélét elérve.
Te vigyázod, a légies, könnyű pihe - párnát,
hol, a szívedben alussza, békességben álmát.

Rovatok: 
Vers