Bármit teszel, vagy bármit nem teszel,
Lehettél jámbor, vagy vad szörnyeteg,
A Fény már örökre ott van veled,
És majd te magad is csillag leszel.

Hogy magad választottad e sorsod,
Vagy az eleve elrendeltetett,
A gondolat számít, akarat, tett,
Nézz fel porból az égre, és látod,

Akármit ad az élet, vagy vesz el,
Egyszer te magad is csillag leszel.   

Évmilliárdok gyorsan elmúlnak,
Amit látsz, villanás, kezdet és vég,
Sok régi elem érzi, már elég,
Benned is megfárad az anyag,

Átadod matériád a múltnak,
A szeretet, szerelem hullámok
Közül egy sem múlik, és nem halott,
Tiéd a pillanat, a hit, hogy vagy,

Voltál már minden, föld, fű, fa, fém, fény,
Most tudattal bíró értelmes lény.
Mindez talán röpke, édes álom.
Vagy feledhető, emlék, epizód,

Kutasd, fedezd fel igazi valód,
Tedd túl magadat majd a halálon,
Kavarogjon minden körülötted,
Lelked már a végtelent tanulja,

Két világban vergődve, szorulva
Fogadd el fénylő csillag-életed,
Az ember felszáll, majd mélyre leás,
Társa a hit, az örök körforgás.

 2015, 12. 23.