Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Csicskáztatás

Tiborc
Tiborc képe

Tegnap este a Családi titkok című filmsorozatban egy fantáziadús 12-éves gyereket küldenek el idős rokonokhoz nyaralni.

A fiú bolyongásai közepette betalál az istállóba, ahol embertelen körülmények között egy fiatal életerős, de már megtört 25-év körüli férfit talál, aki először retteg, de később bizalmába fogadja a nyaraló fiút, és megígérteti vele, hogy nem beszél róla, mert fél, hogy ismét megbünteti az idős házaspár.

Kiderül, hogy ezt az embert csicskáztatják. A fiú szülei a problémát megoldják az idős Béla bácsi, és a felesége elnyeri méltó büntetését.

Felháborított ez a film. Felháborított, mert időnként akárhogy is titkolják, eljut az emberhez szinte hónaponként a hír, hogy egy-egy népes cigány család valóban csicsáztat magyar embereket.

Ezek után a film alkotói, hogy merik a történetet, egy idős magyar paraszt család nyakába varrni.

Nem is beszélve a dramaturgiai bukfencekről, mint például azt, hogy a járni is nehezen tudó paraszt bácsi, hogy tudna évekig rabságban tartani, és dolgoztatni egy életerős fiatalembert. Ez egy népes cigány családnál már lehetséges, mert ott van erő arra, hogy fogva tudják tartani a kiszemelt szerencsétlent. Ha meg annyira legyengítik, mert nem adnak neki elég ételt, akkor meg nem tudják dolgoztatni.

Ezt a jellemzően cigány magatartást a magyar nyakába varrni becstelenség. A lakosság teljes félrevezetése, és hülyítése, pedig szinte naponta tapasztalható. És ezekért a félrevezetésekért sehol nem hangzik el semmilyen tiltakozás. El tudom képzelni, ha ezt a filmet a valóságnak jobban megfelelő cigányok nyakába varrták volna, micsoda világraszóló felháborodás kísérné.

Valóban elgondolkoztató, hogy hol van a magyarság ilyen és ehhez hasonló esetekben. Hol van az értelmiség?

Tegnap este a Corvinus egyetem rektora helyeselte, hogy Magyarország szinte elsőként beállt azok közé a csahosok közé, akik helyeslik, hogy Szíriában kétszáz ember borzalmas halálát további százezrek életének az elvételével torolják meg. Ugyan úgy, mint nemrég Irakban, ahol még azt is bedumálták a magyarnak, hogy egy népirtás után milyen jól járunk, mert ha segítünk lerombolni egy országot, akkor mekkora üzlet lesz az nekünk, hogy ha segítünk újra felépíteni.

És ezek az értelmiségiek tanítják fiainkat, lányainkat. Már akiket nem üldöztek ki külföldre, itt szinte lehetetlenné téve az életüket.

Szintén tegnap volt, hogy ki kellett mennem az újpesti metró végállomására bérletet vásárolni. Füst gomolygott ki a lezárt aluljáróból, mert mint később kiderült ismét kigyulladt egy szerelvény.

Hány embernek kell meghalnia, hogy ne a tervezett 2016-ra kezdjék meg a matuzsálemi metró felújítását a stadionok és, és turistautak építése helyett?

Kíváncsian ültem le este a Tv elé, hogy a sok semmitmondó hírek helyett, bemondják-e hogy mi történt. A központi irányítás olyan jól működött, hogy sehol nem találkoztam vele. Az egyik Tv alul egy sorban beszámolt róla, aztán semmi.

Pedig, ha egy főváros közlekedése órákig lebénul, most már hetente, szerintem fontosabb, mint hogy tüzetesen beszámoljanak arról, hogy Rétság környékén medve nyomokat találtak, vagy egy amerikai állatkertben milyen kis állat született.

Politikai téren meg tele van minden média az elmúlt nyolc év politikusaival, mintha más párt nem is létezne kis hazánkban.

Ilyenkor felmerül bennem, hogy a Fidesz minden választások előtti ígéreteivel együtt, akar-e egyáltalán ismét hatalomra kerülni, vagy elég volt nekik a pénzes helyekre bebetonozni magukat.

Volt mit betonozni már csak a 122 államtitkárnak, és helyetteseinek, hogy másokat ne is emlegessek.

Rovatok: 
Füstölgéseim