/Búcsú László öcsémtől/

Zokog a lelkem, fáj a szívem
Miért hagytál itt bennünket testvérem
Szerettél minket, ahogy mi is
Jó lelked volt, szeretett az isten is

Minden szó, csak gyenge vigasztaló
Szívünk fáj, nem ad megnyugvást a szó
Mindenkihez volt kedves szavad
Az elesetteknek megnyugvást adtad

Mosolyod, mely segített a fájdalmon túllépni
Nem lehet, soha, soha feledni
Tudom nem hallod már a zokogást utánad
A seb sem gyógyul, s óriási hiányod

Zokog a lelkem, fáj a szívem
Nem nyújt vigaszt semmi sem
Te voltál nekünk kis és nagycsaládodnak a fény
A rokonságot összefogó remény

S nem  maradt más , csak az emlékezet
Utolsó ölelés és örök szeretet
Hull érted könnyünk zápora
Nem múlik emléked, jóságod Isten áldja

Búcsúzunk, s tudom búcsúzni fáj
Emléked velünk marad, drága  öcsém, Lacikám
S leszállt az éj a Báger felett
Kedves emléked örökké él, ki szívből szeretett.

2018.07.26-+ Anna napján.