Csendes eső áztatja arcom,
Komor falak közt lépkedek,
Néma sóhajok ülnek vállamon,
Az idő most csak lassan pereg.

Üresek az utcák, nincsenek színek,
Lépteim neszét elnyomja a szél,
Nem tudom miért és hová megyek,
Engem a sarkon túl sem vár a fény.

Az élet egy álom, szétfoszlik majd,
Álmodok újat, ha elér a vég,
Van még egy vágy, mi előre hajt,
Ha majd veled leszek, kitisztul az ég.

Tudom, hogy vársz rám, hol sosincs sötét,
Hol magához ölelt a végtelen,
Álmodjuk tovább a közös mesénk,
Az öröklét fényétől lelkesen.