Hajnalodik,
az eső monoton ütemes kopogását
hallani a szürkületi csendben.

Még alszik a város,
s a hajnali csend 
ránktelepedő ködfátyolán át
a kockaköveken megcsillanó
esőcseppek tánca ad ütemes dallamot.

Az eső megállíthatatlanul esik,
nyirkossá téve a város rejtett zugait,
hova a napfény sem jut el soha.

A csend hangja
a koránkelők fáradt, kényszeredett
rutin cselekvéseinek sorozatában elveszik.

Lassan, ólomlábakon jön a reggel,
a város felkel álmából,
s elkezdi megszokott életét.

Az eső esik szakadatlanul,
s a csatornákról lezúduló esővíz
elvegyül a munkába siető emberek
lépéseinek ütemes zajával.

Egy új nap kezdődött,
s hogy mit hoz ez a ködös, eső áztatta nap,
még senki nem tudhatja.
Már a csend hangját elnyomta
az ébredező város monoton zaja.