/Halottak napján/
Az est fekete fátyolt terít
Az ég boltozatján
Fogyó Hold egyre halovány

A csend átkarol a néma estben
Milló gyertya fénye lebben
Emlékezés útját járva
Elveszett szeretteinkre rátalálva

Isten velünk van e csendben
Vigaszt nyújt a végtelenben
Virágillatot lenget a szellő
Mikor az est észrevétlen eljő

Az áhítat néma, csendes
Felettünk csillagözön ragyog
Itt semmibe vesznek az álmok
Fájó szívek válaszra várnak

S megyünk a szeretet ösvényein csendben
Emlékeink nem feledve
Istentől vezérelve
Egy titkos reményhitbe

Mert nem haltak meg ők
Gondolatban bennünk élnek
Ez ad vigaszt a léleknek
Zarándok utunk a csendes temetők

Mosonmagyaróvár, 2008. november 2.