Álmodtam egy szép mesét,
hogy szerelmed perzsel, éget, mint tűz vörös lángja,
szívem rabul ejtette a szavaid varázsa.
Mint a tiszta vizű, csevegő csermely édes kristálytiszta vizét,
úgy érzem a verseidbe rejtett varázslatos szavak édes ízét.
Miért e sóvárgó érzés szívem rejtekén,
hisz feledni nem lehet, nem is akarom én.
Titkon vágyom szíved szerelmére,
de ez marad az én szívem rejtélye.
Nincs szó, nincs dal, mit nem írtak eddig le,
hogy az ilyen szerelem mily csapdába csal be.
De Ámor nyila, ha szíveden üt sebet,
menekülni szinte lehetetlen,
hiába minden, azt mondják nincs véletlen!
Szeretlek égő vággyal, titkon,
ne tudja senki, a szívem mit mond.
Vágyom a csókod,
a szenvedélyed,
az érintésed,
a bőröd illatát,
melyet érzek, pedig nem láttalak soha tán.
Mégis, mi ez a hihetetlen vonzalom,
a vágy, mely átível hegyeken, utakon.
Nem tudom,
de jó nagyon,
jó szeretni, ehhez nem kell vagyon,
csak igaz szeretet, szerelem,
remélem, meglelem.

2023. július 14.